A műtétet mikrószkóp alatt, egyre biztonságosabb technikákkal, egyre fejlettebb műszerekkel végzik. Megfelelő érzéstelenítés után a szem felszínén kis nyílást kell készíteni, melyen át az elszürkült, homályos lencsét eltávolítjuk. A műtét alatt a szem végig a helyén, a szemgödörben marad. Az egész szemlencsét tok veszi körül. Az elszürkült lencse eltávolításának többféle módja van. A régebbi, “intracapsularis” módszert, amikor a lencsét tokjával együtt, egyben távolították el, ma már alig használjuk. Az “extracapsularis” módszer azt jelenti, hogy a lencse elülső felszínén a lencsetokon nyílást készítünk, amelyen át a lencse egész anyaga eltávolítható, úgy, hogy a tokzsák benn marad. Ez a művelet is többféle módon végezhető: ultrahangos aprítás – “phacoemulsificatio” – segítségével, vagy manuális úton. A lencse eltávolítása után, annak optikai szerepét egy átlátszó, a műtét során azonnal a tokzsákba ültethető műanyaglencsével (intraocularis lencse, IOL) pótoljuk. Ez lehetővé teszi a két szem együttes használatát, ill. hogy normális színben, méretben és alakban lássuk a műtét után is a tárgyakat. Műlencse beültetés nélkül a lencse optikai funkcióját vastag szemüveglencsével vagy kontaktlencsével kellene pótolni. A beültetett műlencse végleges megoldást jelent, semmiféle későbbi gondozást vagy cserét nem igényel. A beültetendő műlencse erősségét egyénileg, a műtét előtt végzett ultrahang-biometria alapján határozzuk meg. A műtét után a távoli látás gyakran szemüveg nélkül is kiváló, olvasáshoz azonban rendszerint, szemüvegre van szükség.